Interjú

Megjelent: Jogi Fórumban 2001. október 1-jén

Ezen a héten interjúnk Dr. Bokros Gáborral, a Kaliber Magazin jogi szakértőjével készült. A fegyvertartással kapcsolatos alapvető ismeretei katonai szolgálata idejéről származnak (katonai főiskola, 14 év csapatszolgálat Lentiben). Majd egy fegyveres biztonsági cég alapítása és vezetése, aztán a vadászat, illetve a szituációs lövészet (versenyzés és versenybíráskodás) mellett szerezte tapasztalatait. Ezen túlmenően elsősorban büntetőjoggal, illetve gazdasági joggal foglalkozik.

Mi az oka az általános félelemnek Magyarországon a lőfegyverekkel kapcsolatban? Mik az ellenzők leggyakoribb érvei? A magyarországi szabályozás mennyire számít szigorúnak nemzetközi viszonylatban? Statisztikailag indokolt-e egy szigorú szabályozás, esetleg szükség van-e szigorításra?

Magyarországon a lakosság jelentős részének a fogalmi rendszerébe a fegyverhez kizárólag negatív kötődések tartoznak, melyek elsődlegesen az ismeretek hiányával magyarázhatók.

Ez nem kizárólagosan az elmúlt 50 év terméke, hiszen a két háború közötti liberális lőfegyvertartási szabályokat a háborús időszakban rendeleti úton korlátozták. A háború befejeződésével egy diktatórikus időszak következett és minden diktatúrának elsődleges feladata, hogy a hatalmon levők védelme érdekében a hatalom megdöntésének egyik fontos eszközét kivegye a tömegek kezéből.

Ez a korlátozás nem újkori ötlet, gondoljunk csak a középkori ázsiai diktatúrákra, ahol a kard betiltása vezetett a szabadkezes harcművészet kialakulásához.

Magyarországon a fegyverekkel elsődlegesen a nagykorú férfilakosság kerülhet kapcsolatba a katonai szolgálata során, azonban ez a szellemi és fizikai alkalmatlanság, valamint egyéb „sumákolás” miatt a hadköteles korosztály töredékére vonatkoztatható. A katonai szolgálat során a lőkiképzés nem alkalmas arra, hogy a fegyverhez való kötődés kialakuljon.

A fentiek együttesen misztifikálják a fegyvert és sajnos az elektronikus és írott sajtó képviselői sem tudják magukat kivonni ez alól, hiszen ha nők, akkor a fegyverekkel nem is kerülhettek kapcsolatba, ha férfiak, akkor sem alakulhatott ki pozitív élmény. Nagyon kevesek tudják, hogy a lőfegyver nem más, mint:

• Az egyik hazai sikerágazat (vadgazdálkodás) munkaeszköze. A vadak szelekciójának hiánya egy elkorcsosult vadállományt hozhat létre és a természetes kiválasztódást biztosító ragadozók hiányában az ember kötelessége ezen szelektálás.
• Sporteszköz, mely nemcsak az igen erős koncentrációt, hanem gyorsaságot és fegyelmet követel a versenyzőktől, amely a technikai sport jellegénél fogva a versenyzők mellett jelentős számú technikai szakembert is megmozgat. A sportlövészet hagyományos ágai mellett egyre jobban terjed hazánkban is a látványos és mozgalmas szituációs lövészet, mely már nézőközönséget is vonz. Sajnos a sajtó még nem fedezte fel, pedig (kellő technikai feltételek esetén) jól közvetíthető és ezáltal reklámhordozóvá válhat, annak minden gazdasági előnyével.
• Az önvédelem egyetlen igazán hatásos eszköze.

Az ellenzők elsődlegesen azok közül kerülnek ki, akik egyszerűen gyűlölik a vadászatot és nem tudják felfogni, hogy a vadász nemcsak lövi a vadat, hanem eteti, itatja, gondoskodik róla és védi. A vadászat a vadak kilövésével akadályozza meg a túlszaporodást, a génhibás egyedek szaporodását, és váltja meg a beteg állatot a szenvedésétől.

Az önvédelmi fegyvert ellenzők leggyakoribb érve, hogy nem szabad ellenállni. Ők azok akik gyűlölik az erőszakot, de közben olyan erőszakosak, hogy a saját akaratukat másokra akarják kényszeríteni.

Általánosan megállapítható, hogy a fegyvertartás pártiak nem követelik azt, hogy mindenki tartson fegyvert, a fegyvertartást ellenzők viszont azt követelik, hogy senki se tarthasson fegyvert. Az önvédelmi lőfegyver ellenzői arra hivatkoztak, hogy fegyverhasználattal még senki sem védte meg magát. Ez így teljesen nem igaz, az viszont igaz, hogy akinél önvédelmi lőfegyver van, annak nem mindig kellett eljutni a használatig, mert már maga a lőfegyver lehetősége vagy látványa elriasztotta a támadót.

A hazai szabályozás és a várható új fegyvertörvény egyike a legszigorúbbnak. Kivétel Anglia, azonban az ottani lőfegyver betiltást követően rohamosan emelkedik az erőszakos jellegű bűncselekmények száma (erőszakos közösülés, rablás, emberölés), melyek valószínűleg az enyhítés irányába fogják tolni a Blair kormányt, feltéve, hogy hatalmon akar maradni.

A lőfegyvertartás szigorítását semmi sem indokolja, ez nem egyéb, mint a kormányzat pótcselekvése. Így reagál a polgárok biztonságérzetét jogosan veszélyeztető erőszakos bűncselekményekre. Ez kb. olyan, mintha a szomjazónak enni adnak. Tett is valamit, de nem oldott meg semmit. A kormányzat igazából sok mindent nem tett az erőszakos bűncselekmények felderítése érdekében. Prisztástól Seresig számítva a közismert sort egyetlen ügyet sem oldottak meg és ezt a legális lőfegyverek tartásának szigorításával kompenzálják. Sajnos a lakosság jelentős része bedől ennek, pedig tudott dolog, hogy ezeket a bűncselekményeket nem legális lőfegyverekkel követték el.

Az új fegyvertörvény-tervezet sokaktól vonja meg az alanyi jogú fegyverviselést (polgármesterek, országgyűlési képviselők), milyen más fő módosítások várhatók, ezekhez hogy viszonyulnak a fegyvertartók, van-e köztük olyan, melyet pozitív változásként értékelnek?

Az új fegyver törvénynek nincs igazán pozitív oldala.

Nem szabályozza a lőszerek házilagos és saját részre történő újratöltésének problémáját, mely a hazai lövészsport egyik nagy hátránya a szomszédos országokhoz képest (ti. egy lőszer árának 35%-ból kihozható az újratöltött lőszer és gondoljunk csak a 42,5 Ft/db 9*19-es pisztolylőszerre.)

Nem oldotta meg a fekete lőporos fegyverek problémáját (emiatt a magyar bajnokságot már évek óta Szlovákiában kell megtartani) és ez így is marad.

Nem oldotta meg a gyűjteményi fegyverek problémáját, holott ez az ígéretek közt szerepelt.

Nem hozta létre a házi védelem lehetőségét azáltal, hogy meghatározza külön a tartás és külön a viselés szabályait, ezáltal a lakásba erőszakkal behatoló elleni hatékony védekezés lehetőségétől fosztja meg a lakosságot, pedig belátható, hogy aki másra rátöri az ajtót vagy ablakot, az nem jó szándékkal érkezik.

Az alanyi jogú fegyvertartás igazán senkit nem zavart csak azokat, akiknek nem adatott meg az a jog, hogy saját és családjuk életét így is megvédhessék. A lehetőség hiánya elég bosszantó dolog.

Milyen erősen szervezettek a magyar civil lövészklubok, fegyverbarát szervezetek, vadásztársaságok? Melyek a legfontosabb magyar szervezetek? Mennyire képesek hatni a szabályozókra? Mennyire erős a „fegyver lobbi” a külföldiekhez képest? Mi volna az Önök szerint megfelelő keret a civilekre vonatkozó fegyvertartásban? Milyen szabályozást tartanának ideálisnak?

Hazai fegyver lobbi nincs. Sajnos a mai napig nem sikerült összehozni egy olyan érdekvédelmi szervezetet, amely igazából lobbizna, a törvény előkészítés hagyományos értelmében, vagyis láthatóvá tenné a törvényhozók számára, hogy mekkora bevétele van a fegyver és lőszergyártásból az államnak, mekkora haszna van a vadászatnak, aki elhívja őket egy igazán élvezetes és látványos lövészversenyre, aki bebizonyítja, hogy nincs igazuk a szigorítást követelőknek.

Egyetlen szervezet a FERÉSZ, mely igazából nem elég fajsúlyos, ezen kívül vannak a sportlövész szövetségek. Igazából eredményt a Vadászkamara ért el, miként a törvény tervezete mutatja, hiszen a korábbi javaslat 3 darabban limitálta a vadászlőfegyverek számát, de ez már megszűnt.

A Vagyonvédelmi Kamara kizárólag a saját érdekeiket veszi figyelembe, de olyan szervezet igazából nincs, aki mindenkit képviselne. A hazai fegyver és lőszergyártás, illetve kereskedelem sem fogta fel, hogy itt most az ő piacuk beszűkítése következik. Egyszerűen hazai fegyver lobbiról beszélni illúzió. Bár lenne! A civil fegyvertartás terén a teljes liberalizációt tartom fontosnak, de objektív megszorításokkal:

• Nagykorúság (teljes cselekvőképesség)
• Büntetlen előélet
• Egészségügyi alkalmasság
• Pszichológiai alkalmasság
• Gyakorlati jártasság

Ezt a lehetőséget a feltételek teljesítése esetén biztosítani kell oly módon, hogy aki ennek megfelel, az a kétlépéses hozzáféréssel tarthasson lőfegyvert, vagyis nem viselheti a testén csőre töltött állapotban, de lehet a lakásban, kesztyűtartóban, táskában. Egy lépéses hozzáférésnél (testen viselheti csőre töltött állapotban), vagyis a tartástól elkülönített viselés esetén indokolt lehet bizonyos hatósági korlátozás. Meg kívánom jegyezni, hogy a gyakorlati jártasságot évente kellene felülvizsgálni de ezen vizsgáztatást már nem teljes egészében bíznám a rendőrhatóságra. A civil kontrollt erőteljesen érvényesíteném és a gyakorlati jártasság vizsgáztatását a szituációs lövészettel foglalkozó bejegyzett egyesületek kezébe tenném le abban az esetben, ha van versenybírájuk.

Ma milyen nehéz polgári személynek akár önvédelmi, akár sport, akár vadászati célokra fegyverhez jutnia, milyen vizsgákat kell letenni, milyen előírásoknak kell megfelelni? Milyen korlátozások vannak, milyen akadályokkal kell számolnia annak, aki önvédelmi célokra szeretne fegyvert vásárolni és tartani?

A lőfegyvertartás elsődleges feltétele a hatósági fegyvervizsga, melyet viszonylag könnyen abszolválhat bárki. A vadászok esetében le kell tenni egy állami vadászvizsgát, mely azért ettől lényegesen nehezebb mutatvány. A sikeres vizsgák esetén szükséges egy orvosi alkalmasság, illetve sportlövő esetében a rajtengedély és minősítés megszerzése.

A fentiek közül a vadászok vannak egyszerű helyzetben, mert a fegyver és vadászvizsga, illetve orvosi alkalmasság esetében a büntetett előélet, valamint a magyarországi lakóhely hiánya lehet a kizáró ok.

A sportoló esetében a hatóság már mérlegelhet, hogy megadja-e, de ezt általában nem szokták elutasítani.

Önvédelmi lőfegyver esetében teljesen más a helyzet. Lehet, hogy ez abból is adódik, hogy az előző két kategória a városi rendőrkapitányságok hatásköre, míg az utóbbi a megyei rendőr-főkapitányságokra tartozik, viszont az biztos, hogy itt kizárólag jó személyes összeköttetések segíthetnek, hiszen egy fenyegetettség megítélése esetén is elmehet az előadó a szélső értékekig minden következmény nélkül.

Gyakorlatilag mondhatja azt is, hogy akit már megtámadtak, megvertek az azért nem kap lőfegyvert, mert a támadók a céljukat már elérték, amit utólag nem lehet megakadályozni. (Akit viszont már lelőttek, annak nem kell lőfegyver.)

Engedélyre esélye valakinek leginkább akkor van, ha foglalkozása veszélyt jelent: pénzváltással, fegyverjavítással, -kereskedelemmel vagy egyéb olyan veszélyes dologgal foglalkozik, mely célszeméllyé teheti, bár ekkor még mondhatja a rendőrség, hogy kössön szerződést biztonsági céggel, majd az megvédi.

Az előző rendszerből visszamaradt engedélyezési eljárás, a fegyvertartók, illetve fegyvert tartani szándékozók által leginkább kifogásolt terület. Mégis a Belügyminisztérium ragaszkodik hozzá, hogy a Rendőrségnek általános mérlegelési jogköre legyen. Milyen megoldást szeretnének e helyett?

Objektív, mérhető adatokat. Pl.: „Nem kaphat az, aki… , mindenki más kaphat.” vagy „Az kaphat, aki megfelel a felsorolt feltételeknek.” Mindenesetre egy jogállamban nagyon aggályosnak tartom, hogy a végrehajtó hatalom mérlegel. A mérlegelés joga maradjon meg a bíróságoknál, mert ott van meg hozzá a kellő felkészültség.

A jogalkotó alkosson egyértelmű világos és értelmes szabályokat, a végrehajtó hatalom ezeket tartsa és tartassa be, a mérlegelés joga maradjon meg a bíróságoknak, mint elkülönült és független hatalmi ágnak.

A rendszerváltás óta már nem csak a fegyveres testületek tagjai viselnek fegyvert munkaeszközként. Milyen körülmények között tarthatnak/vi­selhetnek fegyvert a biztonsági szolgálatok alkalmazottai, rájuk milyen szabályok vonatkoznak a megszerzést, tartást, használatot illetően? Milyen változásokat szeretne/szeretett volna ez a szektor elérni?

A vagyonvédelemmel foglalkozók nem a saját, hanem a munkáltatójuk tulajdonában levő lőfegyvert hordhatják. Ennek előfeltétele a személy és vagyonőri képesítés, hatósági fegyvervizsga, egészségügyi és pszichológiai alkalmasság.

A személy és vagyonőr a lőfegyvert nyíltan is viselheti, amennyiben formaruhában van, egyéb esetben csak rejtve. A lőfegyvert a munkáltató székhelyén levő tároló helyből kell felvenni, dokumentálás után (fegyverkiadási könyv) a szolgálat kezdetekor és aztán hasonló dokumentálással oda kell leadni.

A lőfegyver kizárólag szolgálati feladat ellátása során viselhető, de a lőfegyver voltaképpen nem vagyonvédelmi célt szolgál, hiszen vagyonvédelem érdekében nem lehet lőfegyvert használni. A fegyver célja, hogy a vagyonra támadó ellen fellépő biztonsági őr a saját életét tudja védelmezni, mert a támadás egyre gyakrabban a védelem érdekében fellépő személyek kiiktatásával veszi kezdetét, hiszen csak ezek a személyek jelentenek gátat a zsákmány megszerzéséhez.

A kormány által szorgalmazott és értékhatárhoz kötött szigorításnak nincs semmilyen értelme, mert egy viszonylag objektíve értéketlenebb szállítmány vagy raktár is őrizhet olyan anyagokat, mely mások számára szubjektíve jelentenek olyan értéket, melynek a megszerzése érdekében bármire hajlandóak. Ez a kérdést véleményem szerint nem lehet forintosítani.